2016. szeptember 3., szombat

Erik Larson: Fenevadak kertje

A szerző kiváló dokumentarista író, akinek korábban már megjelent egy könyve magyarul az Ördög a Fehér Városban címmel, amit én kiválónak tartottam. Ezek után örültem, hogy megjelent egy újabb könyve magyarul, a Fenevadak Kertje címmel.
A könyv egy amerikai családról szól, akik a hitleri Németországban éltek, ebből adódóan az ő szemszögükből nézi a két világháború közötti országot. Jobban mondva csak az 1933-as és 1934-es évet, azaz Hitler hatalomra jutásának kezdetét. Utána már csak nagy vonalakban mesél arról, hogy mi lett a család tagjaival később.
Azt hadd tegyem hozzá, hogy nem akármilyen családról van ám szó, hiszen az Amerikai Egyesült  Államok német nagykövetéről, William E. Doddról, és a közvetlen hozzátartozóiról szól az írás, vagyis igaz történetet olvashatunk valós szereplőkkel.
Doddnak amúgy nem ez volt a tanult szakmája, hanem történészkutató volt, és a két hivatás eléggé messze áll egymástól. Na de ez a műből ki is derül, hogy Dodd eléggé alkalmatlan volt diplomatának, ráadásul különösebben nem is számított népszerűnek a kollégái között, ugyanis nem volt különösebben nácibarát érzelmű ember.
Ha már a nácikat említem: beszélni kell a könyv történelmi hátteréről is. Adolf Hitler 1933-ban kerül hatalomra, mint kancellár, ami gyakorlatilag kormányfőt jelent, szemben államfővel, aki az országot vezeti. Ez utóbbi Hindenburg tábornok volt, aki ekkor elég idős volt már, és a rákövetkező évben, azaz 1934-ben meg is halt. Innentől kezdve lett teljhatalma Hitlernek, mert addig Hindenburg a pozíciójánál fogva meg tudta őt fékezni.
William Dodd, Németország amerikai nagykövete 1933 és 1937 között
Hitler pártja a NSDAP már a húszas években megalakult, de akkor még nem volt túlzottan támogatottsága, viszont ez az 1929-ben elkezdődött világgazdasági válsággal kezdett megváltozni, ugyanis ez igen komolyan érintette Németországot, tehát kiutat kellett belőle találni.
A párt a kiváló propagandájuknak köszönhetően hamarosan nyerő pozícióba került, már csak a komoly vetélytársnak számító kommunistákat kellett az útból eltüntetni. Csakhogy a német nagyiparosok féltek a kommunistáktól és inkább Hitlert támogatták, ami komoly szavazóbázist jelentett, ezért Hindenburg elnök hajlandó volt esélyt adni Hitlernek.
Csakhogy Adolfot ekkor még senki sem vette komolyan: azt hitték, hogy csak jár a szája, illetve voltak, akik röhögtek rajta, bohócnak tartották, miközben sejtelmük sem volt róla, miféle gonosz ember is ő valójában. Sokan még akkor sem hitték el a zsidó megsemmisítő táborokat, amikor azok már teljes gőzzel üzemeltek.
Na de miért pont a zsidók? Mert őket okolta Hitler a háborús veszteségért, úgyhogy őket tette meg bűnbaknak. Persze a többi rasszal sem volt kibékülve,mert őket is alsóbbrendűnek gondolta a jellegzetesen német, szőke hajú, kék szemű emberekkel szemben, de a legfontosabb feladatának a zsidók és a kommunisták elpusztítását tartotta.
Utóbbiak könnyebb feladatnak bizonyultak talán, hiszen a Birodalmi Gyűlés, vagyis a Reichstag 1933. februárjában leégett, és ezt kurva jól rá lehetett fogni a kommunistákra, holott közük nem volt hozzá.
Na de Hitlert ez nem érdekelte, és betiltatta a pártot, a vezetőit pedig elfogatta. Sőt, az első koncentrációs tábort, Dachaut is az ő kedvükért építtette fel, de aztán idekerültek a homoszexuálisok, cigányok, illetve az egyéb ellenségként számon tartott elemek. Tehát Dachau nem megsemmisítőtábor volt, de attól még hasonló elven működött.
A zsidók büntetése már ravaszabb stratégiát igényelt, ugyanis őket nem rögtön vitette el a táborokba, hanem először kiközösített őket szép lassan a társadalomból, egyszóval nem hagyta őket élni. Ezek után nem csoda, hogy sokan elmenekültek, de a nép úgy hitte, hogy a vezérnek ennyi elég lesz és megáll, de tévedtek.
Mondjuk mindehhez a hitleri propaganda is hozzájárult, ami elhitette az emberekkel, hogy Németország élhető hely, de a Führer igen sokat tett azért, hogy kihúzza az országot a szarból, például autópályák építése, vagy jóléti intézkedések törvénybe iktatása, na meg persze az 1936-os berlini olimpia sikere is hozzájárult az állam gazdasági helyzetének megszilárdulásához. Mindez elfedte a társadalmi problémákat, és a Führer valódi törekvéseit, mert különben nem sokan támogatták volna a munkásságát.
Doddék utazása Németországba
Akkor most beszéljünk a regény főszereplőiről, az amerikai Dodd családról, akik a családfő, William E. Dodd nagyköveti kinevezése miatt kerültek Németországba. A kötetben szereplő család négytagú, de a kötet alapvetően két emberről szól: a nagykövetről, és a lányáról, Martháról. Utóbbi elsősorban zavaros, és szerteágazó szerelmi ügyei miatt került a kötetbe.
A regényből kiderül, hogy kicsoda, és milyen ember Dodd, na meg az is, hogy miért pont ő lett a nagykövet, meg úgy egyáltalán mi történt ä hitleri Németországban, és hogyan viselte ezt ő meg a családja.
Nos, a kötet, mint mondtam szorosabban véve, csak két évet dolgoz fel, de abban az időben is kurva sok minden történt, ami részben történelmi esemény volt, részben pedig diplomáciai fogások, illetve szarkeverések, merthogy az is volt dögivel. Dodd ugyanis nem volt különösebben népszerű a kollégái körében, de hát ő úgy került oda, hogy korábban mindenki visszautasította a nagyköveti pozíciót az Államokban, és úgy gondolta, hogy majd ő alkalmas lesz rá. Csakhogy a bekövetkező történelmi eseményekre nem számított.
William Dodd lánya, Martha
Ezzel szemben a lány, Martha élvezi a hitleri Németországot, a kulturális életet, a partikat, a szabados életet, és igen komoly partiarc válik belőle. A hölgy eredeti szakmája újságíró, de a kötetből nem az látszik, hogy dolgozna: inkább szórakozik, partikat ad, férfiakkal keveredik intim viszonyba. Persze önmagában nem lenne ez gond, de a harmincas években jóval szigorúbb erkölcsök voltak, és akkoriban ez eléggé feslett életmódnak számított.
A fülszöveg azt írja, hogy Martha többek között viszonyt kezd az 1934-ben alakult náci titkosrendőrség vezetőjével, Rudolf Dielssel is, de a könyvben nem ezen van a hangsúly, hanem egy Borisz nevű orosz lesz a lényeg, akiről kiderül, hogy az NKVD (vagyis a szovjet titkosrendőrség) egyik embere, aki a lányt is be akarja szervezni ügynöknek. Úgy tűnik, hogy a két ember komolyan egymásba szeret, ami igen komoly kockázatot jelent.
A könyv részben Martha Dodd naplója, részben Willam Dodd feljegyzései alapján készült, és igen tömény, alapos anyag lett.
Nekem pont ez  gondom vele, hogy túl sok mindent zsúfolt egybe, de ezt valahogy muszáj volt megtenni, hiszen nagyon sok minden történt, csak éppen már zúgott a fejem a sok névtől, meg attól, hogy ki kicsoda, és mit csinál. A könyvet a szerző bőven ellátta lábjegyzetekkeL is, ami közel 80 oldalt tesz ki.
A mű a Sötét Örvény sorozatban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése