2016. március 26., szombat

Colin Woodard: Kalózköztársaság- igaz történet

Kalózokról írni hálás téma, különösen a gyerekeknek, akik ráadásul szeretnek kalózosat játszani, de a hölgyeknek szóló szerelmi történetekben is előfordulnak ezek a figurák, mely szerint a kalózkapitány és az általa elrabolt hölgy először szeretők lesznek, majd egymásba szeretnek, és persze a boldog vég sem maradhat el.
Aki azt hitte, hogy ezek a figurák csak a mesében léteztek, az olvassa el ezt a könyvet, amelyből kiderül, hogy a kalózok valóban léteztek, és a szárazföldi útonállók vízi verzióját képviselték, vagyis raboltak, fosztogattak, főleg teherszállító hajókat..
Nos, ezek a korántsem szimpatikus alakok mégis példaképpé, csodálatra méltóvá váltak, talán azért, mert fel merték vállalni a társadalomkívüliséget, és mertek lázadni a társadalom ellen, amitől sok ember félt. A lázadókat ugyanis akkoriban halállal büntették, ami gyakorlatilag akasztást jelentett. Ettől eltérő halálnemet csak a kiváltságos réteg kapott, de a kalózok nem tartoztak ide, hiszen a túlnyomó többségük szegény családból származott, ahogy a könyvből is kiderül,
Ebből a közegből akartak aztán kitörni, és úgy gondolták, erre a kalózkodás, azaz a tengeri hajók fosztogatása tűnt a legjobb módszernek még akkor is, ha kivégzés járt érte. Na de akkor is legalább buliztak egyet, jól érezték magukat, és nem otthon robotoltak.
Ezenkívül a kalózkodás nemcsak a rablásról szólt, hanem a fennálló társadalmi rend elleni lázadásról is, ami egészen odáig vezetett, hogy a Karib-tenger térségében önálló államot alapítottak valamikor az 1700-as évek első felében, amit aztán a fennálló abszolút hatalmak csont nélkül elsöpörtek és a vétkeseket felakasztották.
Azt hadd tegyem hozzá, hogy a kalózok azért garázdálkodhattak, mert akkoriban halt meg V. Károly spanyol király örökös nélkül, ami egyben a Habsburgok spanyol ágának kihalását is jelentette. Mindenesetre a spanyol trónra uralkodót kellett találni, akinek a kilétében Európa nagyhatalmai nem tudtak megegyezni, ezért háború robbant ki közöttük, amely 15 évig tartott. Mindez elterelte a figyelmüket a tengeri kereskedelemről, így a kalózok magukhoz ragadhatták a hatalmat pár évre, ami egészen odáig terjedt, hogy külön államot alapítottak a Bahamákon. Persze mindez szembement az akkor fennálló abszolút hatalom alapelveivel, ezért meg kellett buknia, viszont próbálkozásnak szép volt, de nem volt jelentős támogatottságuk. Mégis a Kalózköztársaság jelentős nyomot hagyott a világban annyira, hogy megérje kutatni utána az utókor történészeinek.
Igaz, Colin Woodard, a könyv szerzője pont nem az, de mégis ugyanolyan komoly kutatómunkát végzett, mintha szakmabeli lenne, és lábjegyzetelésben is nagyon profi. Mindez nem lehetett könnyű a szerzőnek hiszen abban a korban nem volt jellemző az írásbeliség, tehát kevés írott dokumentum maradt fenn abból a korból Végtére is az emberek sem tudtak igazából írni-olvasni, legalábbis a nagy részük. Ezek után ne csodálkozzon senki, hogy nem volt annyi forrás, amiből egyáltalán ki lehetett indulni, de ami volt, az is sokszor hiányos.
Mindenesetre egészen pofás és szórakoztató ismeretterjesztő kötet készült a kalózok korszakáról.
A szerző kiemel közülük néhányat például Feketeszakállt, Black Sam Bellamyt vagy Charles Vane-t, akinek az életét részletesebben is bemutatja a talált források alapján. Ha azokban az időkben is lettek volna olyan modern találmányok, mint ma, akkor ezek az emberek igazi celebek lettek volna, és az emberek szétszedték volna értük a házat.
A mai modern időkben viszont filmeken próbálják megörökíteni a kalózok világát, mint például a Karib-tenger kalózai Johnny Depp-pel, amely talán a legismertebb ilyen alkotás.
Na most ezeknek a filmeknek kevés közük volt a valóságoz, amely sokkal nyersebb, vadabb volt, ahogy ez Woodard könyvéből is kiderül.
Az sem véletlen, hogy a kalózok között nem nagyon voltak nők, ugyanis ők nem bírták volna elviselni az állatnál is rosszabb életkörülményeket és a nyers, férfias ösztönöket sem. Egy férfiban viszont benne van a vadászösztön, és imádja a kihívásokat, a férfias játékokat, mint például a kalózkodást is.
Woodard könyve végig erről szól, méghozzá nagyon élvezetes stílusban, bár a sok név és évszám miatt nem volt egyszerű követni, hiszen kb. 30 év történetét sűríti össze ebben az elég vastag kötetben.
A Kalózköztársaság amúgy nem regény, hiszen nincsenek benne párbeszédek, inkább egy ismeretterjesztő kötet, amelyet a történelmet kedvelő olvasók biztosan kedvelni fognak.
A kötet a Sötét Örvény sorozatban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, melyről annyit kell tudni, hogy nyersebb, vadabb szókimondóbb témákat dolgoz fel, emiatt főként felnőtteknek ajánlott olvasni a sorozat darabjait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése